Elbontani?

Az utóbbi évek építészeti beruházásai kapcsán egyre inkább felmerül a kérdés: elbontani vagy megtartani? Mit tartunk elég értékesnek ahhoz, hogy felújítsuk, és mi az, amit engedhetünk megsemmisülni? Mi alapján választhatunk? A következőkben olyan épületeket szeretnénk bemutatni, melyek különböző válaszokat adtak ezekre a kérdésekre.

A Bálna és a Ráday Ház

Nem minden esetben tudatos döntés az elbontás - így történt ez a Ráday-háznál is. A most kollégiumként szolgáló épület a 19. század elején épült Budapest belvárosában, akkor kaszárnya volt, majd dohánygyár, és egy 1885-ös tűzvész után került a református egyház tulajdonába. A tragédia bő száz évvel később megismétlődött, az épület 2019-ben leégett, így mindenképpen szükséges volt az építészeti beavatkozás. Újjáépítésekor ötvözték a historizáló és a kortárs építészetet: visszaállították az utca felőli homlokzat eredeti megjelenését, ám az épület belső udvarára néző homlokzatok és a belső terek kevésbé hasonlítanak a korábban itt álló történeti épületre.
A város másik felében álló Közraktárak a vízi kereskedelmet szolgálták ki a 20. század elejéig, mígnem a 2. világháborúban a négy épületből egy elpusztult, a többi pedig szinte használhatatlanná vált. Az épületek elbontásának vagy felújításának gondolata mégis csak az ezredforduló környékén kezdte komolyan foglalkoztatni az építész társadalmat. Végül jó pár pályázatból a mindenki által ismert CET valósult meg. A Bálnaként elhíresülő üvegóriás bekebelezi a három raktárat, a Közraktárak elvesztették történeti mivoltuk jó részét. Téglafalaik egy részét elbontották, hogy vasbetonnal helyettesítsék, fedélszéke megsemmisült, és az egyik épület fele is bontásra került. Ezek után, a Ráday-házhoz hasonlóan a homlokzatok kerültek visszaállításra. Az épület számtalan szempontból megosztó fogadtatásban részesült, és a történeti épületekkel való kapcsolatát is érte kritika.

Pázmány Campus

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem a Pollack Mihály utca, a Bródy Sándor utca, a Szentkirályi utca és a Múzeum utca által körbezárt blokkon tervezi új campusának kiépítését. Számos történeti épület található itt, a Nemzeti Múzeumtól egy rövid sétára. A Károlyi-palota a budapesti neoreneszánsz építészet egyik legszebb példája, a Magyar Rádió több itt található épülete pedig a technológiai fejlődésnek állít emléket, a telekegyüttesen többek közt egy bunker is megtalálható. A Károlyi-palota, illetve a kiemelten értékes belső terekkel rendelkező Eszterházy palota műemlékvédelem alatt áll, a Bródy Sándor utcai homlokzatszakasz városképileg védett. A pályázat kiírásakor ezek integrálása elsődleges szempont volt. Ám mi a helyzet azokkal az épületekkel, melyek ezen a megkötésen kívül esnek? A Magyar Rádió 6-os stúdiójának akusztikáját Békési György tervezte, akit korábban orvostudományi Nobel-díjjal tüntettek ki a belső fül működésével kapcsolatos kutatásaiért. A stúdió teremakusztikai kialakítása számtalan innovációt hordozott magában, a pályázat kiírói mégis bontásra ítélték.
A KÖZTI Zrt. és a Hamburg-C Kft. nyertes pályaművében a Rádió épületeinek elbontása lehetőséget adott egy modern központi blokk kialakítására, a paloták helyreállítására, valamint zöldfelületek és találkozóhelyek létrehozására. Az új épületek hagyományos építőanyagok használatával, ám kortárs homlokzattal simul bele a városi környezetbe.

Corvinus Ménesi úti Campus

Sokaknak ismerős lehet ez az épület, akár “A besúgó” című magyar sorozat Kilián Kollégiumaként, de a K épület 3. emeleti termeiből is látható a campus felső pár szintje. Az épület az 1970-es és 80-as években épült több ütemben, számos funkciónak adott helyet az évek során, és annál is több embert botránkoztatott meg külsejével. A budai már-már kertvárosias épületek és kisebb villák között hatalmas kék üvegblokként magasodott ki, ezáltal a beilleszkedés sosem volt a fő erőssége. A nem megfelelő tereken és méreteken kívül ezért is döntött a Corvinus Egyetem az elbontása mellett, hogy helyére egy páratlan felszereltségű és fejlettségű épületegyüttes jöhessen létre. A fejlesztést 2020-ban kezdeményezte a Belső Világ Munkacsoport, melynek tagjai az intézmény hallgatói, oktatói és egyéb alkalmazottai. A projektet összefogó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvánnyal közösen egy olyan koncepciót alkottak meg, melyben a tantermi foglalkozásokon kívül kooperatív, élményekkel teli egyetemi életet tudnak megteremteni. Az új campus kivitelezését a Market Építő Zrt. tavaly decemberében kezdte meg és 2023-ra tervezik az átadását. Fontos szempontnak tartják a teljes folyamat során, hogy a lehető legkörnyezettudatosabban menjenek végbe a munkálatok. Magyarországon elsőként szeretnék teljesíteni a LEED fenntarthatósági szabvány Gold minősítésének feltételeit. Ehhez már a bontás során keletkező hulladékot és törmeléket is nagy részben újra kell hasznosítani.
Kérdéses azonban, hogy mennyivel környezettudatosabb egy komplett, szerkezetileg még működő épületegyüttest teljesen lebontani és a keletkező hulladékot újrahasznosítani, mint az eredeti formájában megtartva, kisebb beavatkozásokkal az igényeknek megfelelővé formálni. A sokak számára szemetszúró homlokzat szintén hozzáad az épület karakteréhez, az új épület által ígért sajátos atmoszféra már rég megvolt az eredeti campusban. Valószínűleg a pénzügyi szempontokon kívül a szocializmus társadalmi fájdalmaira asszociálva döntöttek az elbontás mellett, pedig pár évtized múlva az épület műemlékként újraélhette volna virágkorát.
Jelenleg a bontási folyamatoknál tartanak, ha szeretnétek még utolsó morzsáit látni ennek a karakteres épületnek, mindenképp látogassatok el a Ménesi útra!

A fenti példákon végighaladva jól megfigyelhető, hogy nincs egyetlen jó döntés, hogy mit érdemes vagy mit kell megtartani. Amit mai szemmel esetleg a hétköznapi, hozzá nem értő ember csúnyának tart, pár évtized múlva éppen annyira lehet műemlék, mint a többség által igen kedvelt történelmi belváros.
Akár egy tragédia vagy funkcióváltozás igényli az épület rekonstrukcióját, építészként fontos a közvéleményt is meghallgatni az épület alapos megvizsgálása mellett. Lehet akármennyire jelentős egy építészeti emlék, ha a szemlélő nem tudja értékelni azt. Nekünk csak annyi a dolgunk ilyen beavatkozások során, hogy mérlegeljünk, az eredeti épület esszenciáját valamilyen módon megőrizzük és ezt próbáljuk megmutatni a környezetének is.
Mi határozza meg, hogy mit tartunk építészetileg fontosnak? Értékesnek fogják ítélni a jövő generációi azokat az épületeket, amiket mi ma megtartunk, vagy inkább a lebontott épületek sorsát sajnálják majd? Eléri-e az új épület azt a színvonalat, melyet a bontott képviselt? Hogyan lehet megtartani építészeti értékkel rendelkező épületeket, amelyek nem tudják kiszolgálni napjaink komfort- és egyéb követelményeit? Nem csak Budapesten, hanem az egész világon felmerülnek ezek a kérdések, és minden projektnél egyedi megoldás születik, melyeknél gyakran szubjektív véleményünkre van bízva az ítélet. 

írta: Domonkos Nikolett és Mayer Nóra Martina