BME ÉPK HK
epitesz.bme.hu

Kari Papír · 2014. szeptember 5.

PARAnormális építészet

Kísértetkastélyok, szellemidézés, telepátia, jövendőmondás, testen kívüli élmények - ezek a dolgok jutnak eszünkbe a PARAnormális szó hallatán. De mi köze ennek az építészethez, mit jelenthet vajon a PARAnormális építészet kifejezés?

Április 9-én másodjára volt szerencsém előadásokat hallgatni a témát illetően. Az első alkalomhoz képest teljesen más nézőpontokat ismerhettünk meg. Daragó László és Rabb Péter tanár urak a múlt félévben a paranormális építészet történeti részét közelítették meg, humorosabb magyarázatokkal kommentálva a régi korok para-eseményeit. Ezzel szemben a mostani előadók kortárs témákkal foglalkoztak, és előadásuk merőben eltérő stílusúnak bizonyult, még egymáshoz képest is. Mondanom sem kell, volt némi izgalom, ki hogyan értelmezte az Építész Klub által megfogalmazott „feladatot”. Személy szerint biztos voltam benne, hogy mind a négy előadás más témával fog foglalkozni, hiszen az előadók négy különböző habitusú tanszék képviseletében jöttek.

Este nyolc órakor már mindenki nagy izgalommal várakozott a Bercsényi Kollégium nagytársalgójában: nagyon sokan, csaknem hatvanan jöttek el az előadássorozat záró részére (bízom benne, hogy ez nem csak az esemény utáni állófogadásnak volt köszönhető)!

Az estet Jancsó Miklós nyitotta meg Para lakók című előadásával, mely során egy kétéves habitation szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk. Számomra nagyon pozitív volt, hogy az összes bemutatott helyszínen járt az előadó, így téve sokkal személyesebbé prezentációját. Az elképesztően változatos példák sora között a legérdekesebbnek talán az ázsiai lakóhajók bizonyultak, ugyanis az ezeken élő családok az átlagos halandókkal szemben a szárazföldön szenvedik el a tengeribetegség tüneteit - talán ez volt az egyetlen olyan példa, amin mindenki meglepődött.

Benkő Melinda Panelpara címmel egy nagyon aktuális témát boncolgatott, melynek fő pontjai a jól ismert „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” -ra épültek. Példákat láthattunk a legkülönfélébb stílusú és használatú munkahelyekről, a legkisebb és legváltozatosabb zugokról, melyeket pihenésre használnak a panellakók, valamint mindenféle fejlesztésről és átalakításról, mely az itt élők szórakozását szolgálta. Nagyon átfogó képet kaptunk a panelban élés előnyeiről és hátrányairól egyaránt. Egy titokra is fény derült: a tanárnőnek rengeteg személyes tapasztalata van a témát illetően, hiszen ő maga is panellakásban nőtt fel. (Mondanom sem kell, hogy életem első tizenhét évét én is a „betondzsungelben” töltöttem.)

Számomra a harmadik előadás volt a legizgalmasabb, melyet Takács Lajos tartott a titokzatos és paranormális tűzesetekről. Az előadás címe tökéletes volt arra, hogy mindenki fokozott figyelmét felkeltse, hiszen kit ne érdekelne a spontán emberi égés, a lidércfény vagy Szent Elmo tüze?! A legmegdöbbentőbbnek mégis a 2011. szeptember 11-i World Trade Center elleni terrortámadás következtében összeomló két torony valós története bizonyult. A repülőgépek becsapódása után ugyanis nem lett volna indokolt, hogy az épületek szerkezetei pusztán hő hatására ilyen mértékben meggyengültek volna. Természetesen mindenre van magyarázat, főleg ha az épületszerkezetekről van szó! Mindannyiunk számára kiderült a rejtély magyarázata: a tornyok azbesztvédelme évekkel korábban befejezetlen maradt, melynek köszönhetően a kerozin maró hatása és az általa kibocsátott hő egyszerűen leolvasztotta a tartóelemeket.

Utolsóként Rostás Zoltán előadását hallhattuk a párizsi Musée d’ Orsay múzeumról, melynek megépülési körülményeit illetően meglehetősen nagy a paranormalitás! Sajnos napjaink egyik egyre gyakrabban előforduló problémájával találkozhattak az építészek már az 1980-as években is, hiszen a lényeges kérdésekről valójában nem a szakértők, hanem az aktuális politikai vezetőség döntött: az építész személye, a kiállított műtárgyak jellege, a belső tér kialakításáért felelős személy, valamint a beruházás ütemezése is mind-mind az aktuális köztársasági elnöktől függött.

Az előadás az alábbi négy elgondolkodtató kérdéssel zárult:

  1. Kinek a szerepe fontosabb: az építésznek, vagy a belsőépítésznek?
  2. A híres építészek/belsőépítészek csak férfiak lehetnek?
  3. A két munkaterületen dolgozók együtt, vagy külön munkálkodjanak egy épületnél?
  4. Politika és építészet: milyen mértékben szólhat bele egyik a másikba?

Ezek valóban olyan fontos kérdések, melyekre szerintem a mai napig sincs megfelelő válasz - talán majd a mi generációnk megoldja ezeket a problémákat…

Zárásként minden jelenlévő részt vehetett az állófogadáson, ahol további kérdésekkel bombázhatta az előadókat a témát illetően. Mindent összevetve egy nagyon jó hangulatú este volt, cseppet sem mindennapi építészeti témákkal és magas PARA-faktorral.

Ceglédi Bernadett

Fotó: KépKocka